Nincs már mit tenni
Nézd hogy fekszik a nap
Aranyban fürdik
A kevés mi megmaradt

Volt egy srác
Itt feküdt naphosszat
A csillagokat várta
Azok meg űzték a gondokat

Közvetlen mellette
Álltunk mi és csak néztük
Kezünkben az italok
És azt a dalt énekeltük

Az a lány a végén
integetett, a hajában virág
mosolygott de tudtuk
eztán megfordul a világ

Nincs min veszekedni
Nincs kit cseszegetni
Mondd hát el mit keresünk itt
Mondd hát kinek hazudtunk s mit
De legfőkébb mondd el most hova
Legfőkébb rögtön de leginkább soha

A háztetőkön ültünk
Onnan néztük az egészet
A falakat a várost s szívünk
Mint öleli a szerető enyészet

Aztán a régi szoba hol
A szálak egybefolytak
És végül a válaszok
Egész máshol voltak

Lesétáltam utoljára
Hideg volt, már későre járt
A többiek már messze voltak
De jól hittem mégis megvárt

Hajában a virággal
Mosolygva nézett
S súgta végre a titkot
Kár hogy már elkésett

Nincs min veszekedni
Nincs kit cseszegetni
Mondd hát el mit keresünk itt
Mondd hát kinek hazudtunk s mit
De legfőkébb mondd el most hova
Legfőkébb rögtön de leginkább soha

(Dobd csak
Dobd hát a tüzet
Mégegyszer nyakamba
A szemekben látom
A szívekbe zárom
Mind csak ezt akarta)